– No, lehet, hogy már kitalálta, miről van szó. Akármennyire anya és gyermek viszonya volt köztünk, Kamilló mégiscsak férfi és én nő vagyok. A fürdőszobából ajtó nyílik az én hálószobámba. Most hát hogyan használhatná ő ott azt a… kagylót? Nem is jutott eszébe sosem, hogy azt használja. Kijárt a folyosóra. Hiszen ez neki nem volt olyan tortúra, mint nekem, egészséges, javakorabeli ember volt.
Huszáriné kis szünetet tartott, elővette zsebkendőjét, és megtörölte könnyező szemét.
– Mondom, majdnem a háború végéig sikerült kihúznia. Az utolsó nyár végén vitték el katonának. Egy lapot kaptam tőle Nagykátáról a következő héten, aztán többet egy sort sem, semmi hír nem jött róla. Én mégis hiszem, én mégis biztosan tudom, hogy visszajön, és énnekem addig kötelességem fenntartani számára a külső
