XLVII.Pontban nyolckor Marco Malatesta megjelent a rebibbiai börtön bejáratánál.
Megvárta, hogy az elektromos vezérlésű, nagy fémajtók lassan kitáruljanak, majd megtette az utat a belső parkoló és a női szárny regisztrációs irodája között, ahol a legmagasabb rangú fegyőrnő, Silvana odavezette Alicéhoz.
Jól ismerte őt. Nagydarab és erős, az ötvenes évei elején járó nő, aki régebben szociális munkásként dolgozott a Laurentino 38 és a Corviale lakótelep narkósai között. A sok évvel ezelőtti kísérleti lakótelepeken. Ahol a várostervezők szerint a proletároknak jobban kellene élniük. Kellene. Miközben végigballagtak a beszélőhelyiségbe vezető folyosón, Silviana egy pillanatra megállt és lehalkította a hangját.
– Az a szegény gyermek…
– Tessék?
– Kékre-zöldre verték, Marco.
– Azért, amit t
