XXXV.– Alice, ő itt Michelangelo de Candia, a főügyész barátom, akiről beszéltem neked. Michelangelo, ő Alice…
– A lány, aki az sms-t küldte. Még szebb, mint amilyennek leírtad, Marco.
Marco gyilkos pillantásokat lövellt felé és sietett megnyugtatni Alicét. Soha nem beszéltek róla, és ő nem az a típus volt, aki fűnek-fának dicsekedett a szerelmeivel.
Alice csókot nyomott az arcára.
– Tudom, tudom. Egyébként – tette hozzá kajánul – nem mondtad nekem, hogy a barátod ilyen aranyos.
Marcónak nem jutott eszébe semmilyen találó válasz. De Candia bekapcsolódott a beszélgetésbe, és majdnem gyerekes büszkeséggel mutatott a leccei rendszámtáblájú Renault 4-esre, majd kinyitotta az utasoldali ajtót.
– Mit szóltok, hm? Nem gyönyörű? Kérlek, szállj be.
Alice belesüppedt az alumíniumkeretes ülés
