XXXVI.Nyolcas ezúttal megcsinálta élete legnagyobb baromságát. Nino bácsi le sem hunyta a szemét. Fel-alá járkált a cellájában. Fel és alá. Reggel behívatta Parisi ügyvédet beszélőre a börtönbe. Hogy elrejtse nyugtalanságát, emelt hangon szólt hozzá. Elmondta neki, hogy Cesaréhoz senki nem érhet egy ujjal sem. Elmagyarázta, hogy Cesare tettére természetesen nincs mentség, és hogy nem egy, hanem három baromságot csinált. A dühkitörése azt kockáztatja, minden meghiúsul. Bármilyen más helyzetben az ilyen idióta viselkedést csakis halállal büntethetnék.
– De ő az unokaöcsém, ügyvéd úr, vér a véremből, mintha a fiam lenne. Meg kell ezt oldanunk magunk között.
– Rocco Anacletinek teljesen elment az esze, Nino bácsi.
– Elhiszem, és meg is van rá az oka… Tudod, láttam őt idebenn. Tényleg rosszu
