XLIII.Farideh hátat fordított Maxnak, hogy óvja magát a széltől. Elragadtatva bámulta Hóra hófehér vakolatú falainak labirintusát és az egy szál aszfaltutat Folegandrosz szigetén. Az út eltűnt néhány kilométernyire északnyugatra, Agiosz Eleftheriosz négyszáz méter magas dombja felé, az egyetlen másik lakott település, Ano Merià falu irányában. A nő Max felé fordult, majd rámosolygott. A férfi megsimogatta Farideh haját. Nem beszélt róla Szamurájnak. Végül is, miféle veszélyt jelenthetne? Semmit nem tudott róla, és ennek így is kellett lennie. Farideh bízott benne. Feltétel nélkül átadta magát neki. Semmi sem kelthetett gyanút benne azzal az utazással kapcsolatban.
„Megbíztak, hogy hozzak el egy hajót Görögországból Fiumicinóba. Jól fizetnek. És szeretném, ha velem jönnél, mert nem akarok
