VIII.Az Anagnina városrésznek összetéveszthetetlen, édeskés illata volt, mint azoknak a helyeknek, ahol az emberi bűz és a beton szaga még nem nyomta el teljesen a természetét. Abbast az ő Teheránjára emlékeztette. Egy biztos, a Via Mongrassanóról nézve a Castelli Romani nem olyan volt, mint az Alborz hegység, és a zöld teraszos vidék, ahonnan csak sejteni lehetett Frascati irányát, nem volt sem olyan erőteljes, sem olyan komoran magas, mint a Tochal-hegy. De a levegő, az bizony ugyanaz volt. Kiváltképp most, nyáron. Összetapasztotta az ember száját, mint a homok. Kiszárította az orrát. A szén-monoxid és a bitumen utóízével kaparta a torkát, amelyet áthatott a bomlásnak indult hulladék és dögök szaga.
Abbas bódéja a Via del Casale Ferranti sarkán állt. A metró A vonalának végállomásán túl
