X.Szamuráj a saját rítusai rabja volt. Marco Malatesta ezt hamar megtanulta. Jóval azelőtt, hogy egyenruhát öltött volna. Hogy hol, mikor és hogyan jelent meg a városban, az egyfajta ismétlési kényszer ütemétől függött, amelynek az volt a szerepe, hogy egyszerre mulassza el és tartsa fenn a félelmet. Egy rögeszme, amely hatalma gyakorlásának eszközévé vált.
Lehetett fényes nappal vagy sötét éjszaka: Szamuráj ott volt.
És ő, Marco, emlékeztetni akarta rá, hogy visszatért.
Egyébként ez kedvező alkalom volt. Ha lett volna értelme elkezdeni körbekérdezősködni Spadino halálával kapcsolatban, nos, akkor Szamurájnál kellett volna kezdeni. Hogy volt-e köze a Coccia di Mortón gyújtott tűzhöz, az ebben a pillanatban kevésbé látszott lényegesnek.
Malatesta dél körül ért a Corso di Francia végéhez
