– Zavarom, uram? Feltarthatnám egy pillanatra? – suttogta szinte derékszögben meghajolva Bernardi asztala előtt.
– Ugyan már, Tito. Mondja csak, hiszen maga itt a főnök.
– Hát, uram, éppen ez a probléma.
– Mi?
– Az, hogy ki a főnök.
– Csak vicc volt, talán félreértett.
– Nem, akarom mondani… Van egy kis gondom az étteremmel. Abban az értelemben, hogy jelen pillanatban…
– Tito, most félbe kell szakítanom. Elnézést, hát igen, de félbe kell szakítanom, muszáj félbeszakítanom! – A meleg férfi éles fejhangra váltott: – Az ég szerelmére! Érthető voltam, ugye?
– Teljes mértékben. Határozott és világos, megértettem. De meg kell mondanom, hogy az élelmiszer-felügyelet ellenőrzéseire nincs ráhatásom.
Mekkora szemét. Egész Róma tudta, még a verebek is ezt csiripelték, hogy lassan lejár az id
