A KENYÉR
Csakhogy akik ott vonultak ki a Francia-hegy felé, nem házastársak voltak, és a gyermek nem a gyermekük.
Szótlan haladtak még egy darabig a park fáinak árnyékában, aztán letértek egy gyalogútra, mely áthullámzott a vasúton, majd a rét ruganyos talaján, neki a Francia-hegy kemény és kopár oldalának.
Mire felértek a házhoz, mely a beteg asszony némaságát rejtette, a nehéz zsákot cipelő fiatalembernek verejték folyt a homlokán. A lány – mert nem asszony volt, a gyermek is csak Matinak hívta – mind sűrűbben cserélgette kezében a kosarat. A gyermek egy kiáltásnyira elmaradt, de azért az ő hangja hallatszott elsőnek.
– Mamaaaa! Lesz ám komlós kenyér!
A fiatalember akkor már kinyitotta a konyha ajtaját, s a gyermek éles hangja az öregasszony füléig hatolt. A zsák lehuppant a földre,
