– Ne szomorkodj, Irén. Légy elkészülve rá, hogy szegényes helyre megyünk, de azért szomorkodni nem kell. Ilyen most az élet. A fő, hogy ez az András becsületes, jóravaló ember. Ebben megnyugodhatunk.
A vonat többi utasa már a városba ért, csak ők mentek a hársfák alatt. Irén, hogy a férje szavaira egy kicsit elcsitult lelkében a szorongás, nagy békességet érzett. A csendet pedig százszorosnak érezte, mintha nagy zsivajból menekült volna ki. Pedig csak annyi, hogy egy időre maga mögött hagyta a Simeon ház gondjait.
Egyik oldalt a pék háza állt, másik oldalt az útmesteré. Mindkettő gazdag ember volt, mindkettőnek emeletes háza volt. A köztük levő szűk teret a magas és puszta oldalfaluknak támaszkodva két féltetős hajlék töltötte ki. A kettőnek közös kapuja volt, az ereszükről közös udvarra
