I. FEJEZET
Évek óta együtt lakom Yale Percyvel, a San Franciscó-i rendőrség híres detektívjével. Yale ideális lakótárs volt, házi békénket csak az a körülmény zavarta meg, hogy túlságosan gyakran követtek el merényletet ellene. Nem vagyok gyönge idegzetű ember, de mikor az elmúlt évben egy pokolgépet találtam a zongora alatt, csaknem elköltöztem a lakásból. Mióta azonban Togó hozzánk került, senki sem csempészhetett többé robbantóanyagokat a lakásba.
Egy szokatlanul meleg estén, mikor Togó éppen jégbehűtött whiskyt szolgált fel, Yale váratlanul beállított egy megrettent fiúval.
– Jól nézd meg ezt a fiút – mondta barátom szokatlan izgalommal. – Ő lőtte le ma délelőtt a hírhedt Glass Pétert.
A váratlan vendég egészen elvette kedvemet az italtól. A szerencsétlen gyermek egész testében rem
