VII. FEJEZET
Még egy darabig céltalanul kószáltam az utcán, és csak tizenegy óra felé értem haza. Yale megszokott gúnyos mosolyával fogadott.
– Már azt hittem, hogy nem is méltóztatsz hazajönni!… Amint látom, nagyon jó kedved van, öreg fiú! Csak nem valami találkáról jössz?
– Talán igen, talán nem – válaszoltam diplomatikusan.
Vállat vont.
– Elvégre nekem igazán mindegy… Szerettem volna néhány dolgot megbeszélni veled, de sajnos, nemsokára mennem kell… Nekem is találkám van!
– Csak nem? Kivel?
– A halállal.
– Tréfálsz.
– A legkomolyabban beszélek. Green felhívott telefonon. Éjfélkor találkozunk a Piccadilly kávéházban.
– Green egyedül lesz?
– Nem hinném. Az öreg halál bizonyára magával hozza a testőreit is.
– Mégis elmész?
– Természetesen… Rendkívül érdekes találkozás lesz… Mi
