VIII. FEJEZET
Yale megfogta a kezemet és magával húzott. A sötétben nem tudtam tájékozódni, de a váratlan léghuzamokból és halk ajtónyikorgásokból arra következtettem, hogy több helyiségen mentünk keresztül… Yale kezében megvillant a tolvajlámpa. A fürge fénysugár egy hatalmas íróasztalon suhant végig, azután a páncélszekrény csillogó felületén állapodott meg.
– Helyben vagyunk – mondta a detektív. – Letérdelt a pénzszekrény elé és a bőrtokot egy székre helyezte. Csak azt a szerszámot vette elő, melyre éppen szüksége volt. Meglepő szakértelemmel dolgozott. Alig tíz perc múlva érces kattanásra lettem figyelmes.
– Készen vagyok – dörmögte Yale elégedetten. – A többi már gyerekjáték! – Zsebébe süllyesztette a bőrtokot és megforgatta a páncélszekrény kilincsét. A nehéz ajtó hangtalanul kiny
