Nyár volt még, ha vége felé járt is. Kiszaladtak a közeli sziklára, és láthatták a magasból: az apa vadvirágai még vígan tombolnak. Tarka sziget a szőlőrendek fakózöld tengerében. Az állami gazdaság gyomirtót használt, és a tőkék alatt halott volt a föld.
– Azért az mégiscsak szép – mondta Dóra.
– Nézd meg jól utoljára. Annak el kell tűnni. Képzeld, ha itt megépül a szállodasor, mit szólnak a külföldiek. Meglesz a véleményük az országról. És hozzá éppen felette vezet majd a kötélpálya.
A fiatal mérnök képzelete is meglódult. Ez az a hely, ahol mindenki tervez. Ki a saját gyönyörűségére, ki a haza javára.
– Itt félkör alakú kilátó lesz, nagy fényerejű távcsövekkel. Egy forintért belekukkanthat a vendég,
– Egy fittyfenét. Pont a mi udvarunkba.
– Olyan távcsövek lesznek, hogy aki akarja
