– Az elhullott gyümölcsökről felreppenő darazsak a méz illatát terjesztik – tette hozzá Mihály.
– Ez nekem nem is jutott eszembe, de valami ilyen. És nem kell, nem is lehet sokat gyalogolni, az ember mindjárt célhoz ér… De hagyjuk ezt, kérem, mert végül is hová jutunk? Remélem, nem hiszi, hogy azért turistáskodunk, mert párt akarunk találni magunknak? Vagy nem is tudom, hogy képzeli. Teljesen összezavar. Én még ilyen emberrel nem találkoztam… Mondja, magának nem volt baja?
A zeneköltő megdöbbent.
– Hogyhogy bajom? Csak nem valami betegségre gondol?
– Ugyan, rémes félreértés. Csak nem hisz olyan tapintatlannak azért, mert ápolónő vagyok? Úgy értem, hogy politikából. Mondjuk olyan indulót írt, ami később nem volt kívánatos, és megszenvedte. A művészekkel előfordul ilyesmi.
– Nem, nekem
