– Csodálatos alakod van mindamellett – sóhajtott a zeneköltő.
Iporka széttárta a karját, és dorombolva nyújtózott, mint egy macska.
– Ez van. Ezt tudom nyújtani neked.
Visszabújt a takaró alá.
– Hülyeség volt, hogy engem üzletszerű kéjelgésért ítéltek el. Nem is érdekelt a pénz egy cseppet sem, mert akkor még volt nekem. Csak amilyen ostobák a férfiak, nem hittek a vágyaimnak, és pénzt adtak. Én meg elfogadtam, mert így egyszerűbb volt. Mit magyarázkodjam? Nem igaz? Ugye, te hiszel? Könyörgöm, higgyél, akkor is, ha most már nincs pénzem. Itt maradtam egy lyukas garas nélkül, és mikor majd elmegyek innen, rád leszek utalva. Tarts meg jó emlékezetedben, és még szeress, még nincs is reggel.
Nem is reggel, hanem jócskán délelőtt volt, mikor felébredtek. Felöltöztek, és kitárták az ajtót.
