A vonaton idejük legnagyobb részét az utasellátó folyosóján töltötték. A bajnok anekdotákat mesélt egykori fényes pályájáról. Részleteket a legnagyobb meccsekről. Mindezt élvezetesen adta elő.
– Tudod, milyen jó elbeszélő vagy te? – lelkesült Mihály. – Nagy előadó vagy. Művészet csak egy van, és amit te csináltál, az is a művészet egy neme. Én, ha a helyedben volnék, megírnám az emlékirataimat. Vagy tovább megyek: könyvet az ökölvívás történetéről. Miért? Levitézlett politikusoknak szabad, de neked nem? Mi az, amit ők írhatnak? Apológiája a hancúrozásuknak. Mi az a te méltóságteljes pályádhoz képest? Te vagy az igazi harcos ember, a csúcsra törő.
– Ha én könyvet tudnék írni!
– Hát, édes öregem, azért vagyok a barátod, hogy segítsek. Kéz kezet mos. De ez nem jó. A mi kezünk nem tisztátal
