Július 17.
– Lejjebb, még lejjebb... egy kicsit... jobbra. Igen pont ott. Ott fáj – nyögdécselem kéjesen.
Millie feje kibukik a takaró alól, és összehúzott szemöldökkel, néz rám.
– De hiszen az a... micsodád.
– És? Ott kell a legtöbb kényeztetés – kacsintok rá.
Játékos fény villan a szemében, keze felfelé mozdul a combomon.
– Adok én neked mindjárt olyan kényeztetést, hogy meg...
Nyílik az ajtó, és két fehérköpenyes orvos lép be a kórterembe. Nem tudnak ezek kopogni, vagy mi a pöcsöm?
Millie visszarántja a kezét, és úgy ugrik ki a takaróm alól, mint akit kígyó mart meg. Mosolyognom kell a tűzvörös arcán. Látszik, hogy állatira zavarban van, pedig nem kéne. Ez a klinika gyakorlatilag a Bertonék pénzéből működik, az a minimum, hogy jár nekünk némi privát szféra, ha játszadozni támad
