Tizennegyedik fejezetSophie a Hattyú vidékikonyha-stílusú ebédlője előtt lézengett, ahol az előző esti recepciós egy csíptetős táblával a kezében őrizte a bejáratot. Az étkező tele volt, és a száz vendég jókora zajt csapott, ahogy az evőeszközcsörgés közepette pusztította a szobához járó komplett angol reggelit. Sophie-t nyugtalanította, hogy egyedül kell ennie, ugyanakkor éhes is volt. A leánybúcsú óta alig evett valamit, és tudta, hogy le kell nyomnia egy kis teát és pirítóst. Hosszú lesz ez a nap.
– Egy egyszemélyes asztalt kérek – lépett oda a pódiumhoz, ahol a recepciós megszemlélte a kezében tartott ültetési tervet.
Felpillantott Sophie-ra.
– A férje nem csatlakozik önhöz ma reggel?
– Nem. Ma csak egyedül vagyok, köszönöm – felelte Sophie.
A recepciós végigszántott a körmével a
