Tizenhetedik fejezetA szingliasztal üresen állt. Ami azt illeti, az egész terem üresen kongott. Jó hír. Adam körülpillantott, de a terem túlsó végében ki-be mászkáló két pincért leszámítva egyedül volt. Nem nagy meglepetés: Adam az elsők között pattant be a násznépet a Haslop Hallba szállító minibuszba. A többiek még ott lézengtek, konfettit szórtak, beálltak a csoportfényképekhez, Adamnek azonban sürgetőbb feladata akadt. Nem ez volt az első rodeója – az évek során rengeteg esküvőn vett részt, és ma a legkevésbé sem hiányzott neki, hogy egész este olyasvalakinek a társaságát kelljen elviselnie, aki a macskák iránti rajongásáról, vagy ami még rosszabb, a párkapcsolatairól akar társalogni.
A szingliasztalt – mint mindig – a terem hátuljába rekkentették el, a vécék mellé, a lehető legtávola
