Bözsi abroszt vett elő az almáriumból, és terítéshez látott. Az anya hangtalan léptekkel kiment, és rövidesen sistergett a tűzhelyen a tojásrántotta.
A menyasszony és a vőlegény a ládára ült. Mindkettőjük lába a levegőben lógott. A vőlegény átölelte a menyasszonyt, a rövid ládán erősen egymáshoz kellett szorulniuk. Viktor itt mindig úgy érezte, levegőhiányban szenved, mert ő ült a szekrény felől. Volt úgy, hogy szédülést érzett, a menyasszony idomai pedig ilyenkor egyre nőttek, újabb és újabb köröket töltöttek be, lassan a földtől a mennyezetig, egyik faltól a másikig; kerekded részekre bomlott a menyasszony, és körülvette, magába temette. Csak Bözsike csengő hangjára szabadult fel:
– Tessék vacsorázni.
Akkor a menyasszony elsőnek ugrott le a ládáról. És lám, nem is volt kövér, csak épp
