– Egy hívő jól tudja, hogy nem jut az ő mennyei atyjához, ha saját kezével vet véget életének.
– Bocsánat.
– Semmi baj. Úgy ért meg igazán, ha bátran kimondja ellenvetéseit. Nos, hát az én bizonyosságom Bornátné hitében akkora volt, hogy a leghatározottabban kijelenthettem a halottkémnek: az én kedves hívem nem lett öngyilkos.
– És ha látta a halottkém lógni a kötélen?
– Látta is. Mégis kitörülte az észrevételből, hogy a halál oka öngyilkosság. Mert az emberi érzékszervek tökéletlenek, ám a törvény csalhatatlan.
– És mit írt be a végén?
– „Kötél általi halál.” Nem volt a legszerencsésebb, de ez már mellékes. Most még csak azt szeretném tudni, miért akarta a kanonok a két fiatalt összeházasítani?
– Azt hiszem, hogy a vagyon ne aprózódjék szét.
– Miféle vagyon?
– Hát, amit úgy össze
