– A mi lábunkat nem takarta be az öregasszony – jegyezte meg a fiatalember keserűen.
– Nem baj, Gyurika, nem azon múlik. Csak egyet ígérjen meg, a várban nem hagy magamra egy pillanatra sem. Lehet, hogy még katakombák is vannak azon az átok helyen.
– Örül a kirándulásnak? – kérdezte sután Izsák.
– Hogy örülök-e? Nincs olyan kirándulás, aminek én ne örülnék. A pokolba is elmennék, ha azt kirándulásnak hívnák, pláne kocsin!
– Azt hinné az ember, abból a csendes otthonból nem lehet elkívánkozni.
– Már amikor csendes. A harangszó úgy ömlik be az udvarba, mint az áradat. Ha szól a harang, vonít a kutya. Ez már a harmadik kutyánk, amióta emlékszem, és mindegyik vonít, ha szól a harang.
– Ez minden paplakban így lehet.
– Gondolja, hogy a sorsom mindörökre a paplak?
– Bizonyos jelekből…
–
