44
Truro Városi Büntetőjogi BíróságAmikor szünetet tartanak az eljárásban, kimegyek friss levegőt szívni.
Frászt kapok ettől a helytől. Eszembe juttatja, hogy is volt, miután megszületett ellenem az ítélet.
A börtönajtók csapódása, a sípcsontra mért rúgások a sorban, szüntelen félelem az atrocitásoktól. Az egyik nő a szárnyunkról a nyakát szegte, amikor „leesett” a lépcsőn. Szemtanú nem volt egy se. Állítólag.
Felhívom Steve-et. Néhány évvel ezelőtt végül beadtam a derekam, és szereztem egy mobilt. Megkönnyítette a kapcsolattartást. Mellesleg ő volt az egyetlen, akit hívtam rajta, meg nagyritkán Blockie-t.
– Hogy vagy? – kérdezi.
Rekedtes hangjától mind a mai napig ellágyulok.
– Ó, hát tudod – felelem tőlem telhető közömbösséggel. – Elfoglaltan.
– Merre vagy? Nagy a zaj körülötted.
