45Azt mondtam Blockie-nak, hogy Freddie elutazott.
– Nem jött ez egy kicsit hirtelen? – kérdezte.
– De igen. Sajnálom.
Úgy éreztem, engem terhel a felelősség. És bizonyos tekintetben így is volt. De az igazságot nyilván nem mondhattam el. Örültem, hogy telefonon, és nem szemtől szemben folytatjuk le ezt a beszélgetést.
– Nagyon nem szívesen hagyta önt cserben – tettem hozzá. – Az történt, hogy az egyik londoni barátja az utolsó pillanatban hívta el egy hátizsákos európai körutazásra.
– Remélem, vigyáz magára.
Nem számítottam rá, hogy Blockie aggódni fog. Könnybe lábadt a szemem.
– Én is remélem – préseltem ki magamból.
– Szóljon, ha szüksége van valamire. Az ura még nem került elő, igaz?
– Nem. – Vettem egy nagy lélegzetet. Jobb lesz ezen is túlesni. – Valójában úgy döntöttünk, ho
