46Gladys öreg fazekaskorongja volt az én megmentőm azokban a hónapokban. A békés, ritmikus mozgás, és az elengedhetetlen összeszedettség segített kizárnom minden egyebet. Azt a tényt például, hogy azóta sem adott hírt magáról a fiam.
Amikor Steve Leather végre előkerült, éppen bögrékkel kísérleteztem. Annál a fázisnál tartottam, amikor a darab teljes alakot nyerve pihen a korongon. Fogtam az éles drótot, és pedánsan áthúztam a korong meg az agyag alja között. Eszembe villant, hogy a dróttal akár meg is lehetne fojtani valakit. Honnét jött ez a gondolat?
Nagyon óvatosan felemeltem a művet. Ha ezt is összetöröm, már nem lesz idő kiszárítani egy másikat.
– Úgy látom, téged megtartalak – mondtam ki fennhangon.
– Kösz szépen – szólalt meg egy hang az ajtónál. Mindig nyitva hagytam a melegre
