47Néhány héttel ezután azzal a gondolattal ébredtem, hogy a születésnapom van. Az ötvenedik. Tavaly ilyenkor Tom vacsorázni vitt. Jóformán néma csendben ültük végig a méregdrága fogásokat egy helybeli olasz bisztróban. Kaptam tőle egy ajándékkupont a John Lewisba.
Freddie üdvözlőlapot készített nekem.
– Anya, tudom, hogy illett volna ajándékot vennem – mondta. – De aztán úgy gondoltam, hogy ennek jobban fogsz örülni.
A plasztikus rajzon egy anya éppen leteremtette a fiát, mert az nem takarította ki a szobáját.
– Viccnek szántam – tette hozzá Freddie. – Nyisd ki, és nézd meg, mit írtam bele!
A csalódottságom, amiért még arra se vette a fáradságot, hogy vegyen nekem valamit – bármit, amivel kimutathatta volna a törődését – egy pillanat alatt szertefoszlott a leírt szavak hatására.
A vi
