16
SarahTompították a fényt a kórteremben. Behúzták a függönyt az ágyunk körül. Hallottam a többi baba nyöszörgését, szuszogását. Meg ahogy az anyukák csitítgatják őket. Hallottam férfihangokat is. Az apukák addig maradhattak bent, ameddig kedvük tartotta. Odakint kigyúltak az utcai fények.
Tom már órákkal korábban elment, és nem is fog visszajönni.
Két hang kelt versenyre egymással a bensőmben. Hogyan fogunk boldogulni egyedül? Ez az új énem volt. A másik meg a régi túlélőénem. Meg fogjuk oldani.
Ha tudtam volna, mi vár még rám, talán a második hangra hallgatok.
Pontosabban hangokra. Többes számban. Ebben állt a különbség múlt és jelen között. Már ketten voltunk. Lepillantottam a karomban összegömbölyödött Freddie-re, az én tejem csöpögött ki rózsabimbóajka szögleténél. Még fedetlen
