Tom– Álljanak fel! – utasít a teremszolga, elvágva a gondolataimat.
Cezúra ékelődik a történésekbe.
A jog taláros képviselői fekete varjakként nyüzsgölődnek, rendezgetik a papírjaikat, és sietős megjegyzéseket súgnak oda a kollégáiknak.
Lepillantok a teremből kisoroló esküdtekre. Többségük nő. Ez vajon jó jel vagy sem? Nehéz eldönteni.
A kezükben van az életünk. Akárcsak sok évvel ezelőtt egy másik élet.
Azon tűnődöm, hogy vajon Sarah is ugyanerre gondol-e most. Ő a karzat másik végében foglal helyet. Odapillantok rá. Más a haja. Vajon belül ugyanaz maradt?
Elmondható-e ez bármelyikünkről is?
Gyanítom, hogy nem.
A történtek után aligha.
