5
TomAmióta Hugo beszámolt nekem Chapman készülő memoárkötetetéről, a szokásosnál is nyugtalanabb voltam. Szüntelenül a felső fiókomhoz nyúlkáltam, hogy ellenőrizzem a telefonomat.
Még mindig semmi.
Aztán három perccel egy esedékes vezetői értekezlet előtt megnéztem még egyszer.
Rossz hírek Chapman-ügyben. Hívj fel!
Erős volt a kísértés, hogy nyomban kiszaladjak a vécébe, de ezt a hívást csakis teljes titokban bonyolíthattam le. A karrierem forgott kockán.
– Tom – szólt oda nekem a főnököm. – Mehetünk a tárgyalóba!
Csak a megbeszélés végeztével, egy órával és ötvenhat perccel később tudtam indokolhatóan begyűjteni a telefonomat meg a reszelt cheddar sajtos, vékonyra szelt uborkával megpakolt szendvicsemet, amit ebédre készítettem magamnak. A park felé vettem az irányt.
Hugo egyből
