6
SarahIdeje volt új életet kezdeni. Új Sarah-ként. Egyszer s mindenkorra hátrahagyni a múltat.
– Nem akarok nagy felhajtást – jelentettem ki, amikor elkezdtük megvitatni az esküvőt. – Úgy sincs kit meghívnom. – Arra gondoltam, milyen boldog lett volna az anyám, habár emlékszem, azt mondta, nem hisz a házasságban.
Csak képzeltem, vagy tényleg megkönnyebbülés suhant át Tom arcán?
– Mit szólnál hozzá, ha az anyakönyvi hivatalban tartanánk, és csak Hugo és Olivia lenne jelen? A gyerekek lehetnének a koszorúslányok – vetette fel.
Nem rajongtam túlzottan Hugóért meg a feleségéért, amikor röviddel a lánykérést követően meginvitáltak bennünket egy „egyszerű otthoni vacsorára”.
– Tom azt mesélte, hogy művész vagy – ömlengett Olivia a vegetáriánus terrine fölött, ami külön énmiattam készült,
