Gombos Vilmos alezredes bevett egy kiskanál szódabikarbónát, szódavizet ivott rá, nehézkesen lenyelte, megrázkódott, keserű fintor ült ki sovány, pergamenszínű arcára. A dobozt visszatette az íróasztal fiókjába, aztán inas kezét a gyomrára szorította, és fájdalmas arccal megint arra gondolt, hogy gyomorrákja van. Negyvenhét éves volt, s fájdalmai öt évvel ezelőtt kezdődtek, de nem mert orvoshoz menni, félt a vizsgálatok eredményétől, rendszeresen jelentkező fájdalmait eltitkolta a családja s a munkatársai előtt is. Nem mert és nem tudott már jó étvággyal enni, mert a harmadik, negyedik falat után szinte robbanásszerűen jelentkezett a fájdalom. Magában azt gondolta, végzi a munkáját addig, ameddig tudja. Valamicskét szűnt a fájdalom. Felemelte a kagylót, lenyomta a készüléken a hármas gombo
