Jármai Sándor főhadnagy nyolc óra után öt perccel már ott ült Gombos alezredes irodájában. A sovány, sápadt arcú tiszt nemrég nyelte le szokásos reggeli szódabikarbóna-adagját, gyomorégése szűnőben volt, és ennek köszönhetően nézett egyre barátságosabban Jármaira. A főhadnagy engedélyt kért, hogy rágyújthasson. Gombos bólintással adta beleegyezését. Jármai rágyújtott, aztán szétnyitotta jegyzetfüzetét, és beszélni kezdett.
– Először talán a kódexekről – mondta. – Horváth a Széchényi Könyvtár vezetőitől megtudta, hogy a kódexek valóban léteztek, az Endrődy család tulajdonában voltak. De a háború során nyomtalanul eltűntek. Ha valami csoda folytán mégis előkerülnének, akkor a magyar állam lenne a jogos tulajdonosuk, mert Bogyay Kázmért és feleségét, Endrődy Ilonát, kilencszáznegyvenhét augu
