Green kapitány komor arccal támaszkodott a jégcsapokkal borított korláthoz. Amerre a szem ellátott jégmező vette körül a hajót.
Messze, a láthatár peremén csodálatos fény tűnt fel. Sugár alakban szétszakadt fénykévék sziporkáztak a sötét égbolton. Az egyes sugarak vége karmazsinpiros volt, majd feljebb zöldes színbe ment át, míg a kezdetük haragoskék színben ragyogott. Green elgondolkodva nézte a csodálatos tűzijátékot, mely pillanatról pillanatra változott. A ragyogás hol szétterült, hol összehúzódott, majd hirtelen eltűnt, de kis idő múlva újra felragyogott a távolban. Vakító lángoszlopok emelkedtek a magasba sárgás fényt árasztva a hajó orra előtt elterülő jégmezőre.
Green sóhajtva fordult el a korláttól. Három hete nem látta a napot, és a sarki fény csalóka lidérclángja már idegesíte
