A járőrnek kiküldött matrózok csalódott arccal tértek vissza.
– Lytton nyomtalanul eltűnt! – jelentették.
A fűtő vállat vont.
– Reméljük, hogy eltalálta egy golyó! Ha nem így történt, akkor sem menekülhet a hóviharból… Most azonban kotródjatok! Vagy van valaki köztetek, aki több igényt tarthat a lányra, mint én?… Nem ellenzem, hogy folytassuk a kockavetést, csak egy kicsit várnunk kell, mert a kockák véresek.
Még a legelszántabb matrózok is rémülten nézték halott bajtársukat és a padlón szétgurult kockákat. A fűtő harsogva nevetett.
– Szegény ördög, még mindig a markában szorítja azt a poharat, amelyből az asztalra akarta rázni a kockákat. Nos, folytatjuk a játékot?… Nem?… Akkor vigyétek a halottat. Vitéz tengerész volt, és illő, hogy díszes temetést kapjon. Vágjatok egy léket a jégbe
