KIS TÉVEDÉS
„Most éjszaka van, édes fiam. Nem tudok aludni az eső miatt, azért felhasználom az alkalmat és írok neked. Amúgy is jobb írni, mint az ágyban hánykolódni. Ez az eső pedig nem hagy engem elaludni. Jól tudod, mért félek az őszi esőzések bekövetkeztétől. Ez pedig már nem nyári eső, nem is kései zápor. Még nem esik igazában, csak készülődik, de a borzasztó az, hogy nem hallom az esőcseppek kopogását, és ez a legbiztosabb jele annak, hogy ezen az éjszakán az őszi esőzés belopakodik a határunkba, birtokába veszi a völgyet, és holnap elkezdi csépelni kénye-kedve szerint. Nem, ez nem érkezik kopogással, mint a nyáréjszakai eső, mely néha altatónak is jó. Most úgy érzed, milliom tű hull az égből, és ha kilépsz, átszúr a testeden.
De most nem az esőről akarok írni.
Olvasom panaszodat,
