VÁNDORMASZEK
A köd sűrű volt a hegyoldalban, szinte vágni lehetett.
Ezekből a késő őszi, ködös reggelekből még akármi lehet. Felszállhat a köd annak rendje szerint. Ritkulni kezd alant, előtűnnek a szőlőtőkék nyílegyenes sorai mind nagyobb mélységben, átsötétednek rajta lent a vasút menti telefonpóznák, az országút szürke vonala. A köd maradéka pedig alacsony felhőként ott időz még egy darabig az égen. De lehet az is, hogy fent ritkul meg, és lefelé kezd sűrűsödni. Kék ég világít át rajta. A napfényes sziklák tömbjei, az őszi erdő élénk színfoltjai áttörik a homályt. Nagy ragyogás lesz idefenn, lejjebb pedig, egy kicsikét lejjebb, a megsűrűsödött köd felülete olyan lesz, mint a hullámzó tenger.
Am az is lehet, hogy a köd birtokában tartja az egész hegyet, nem mozdul, sőt, inkább egyre v
