A VÁJÁR ÉS A SELLŐ
Ebben a helyiségben, amelyben ülünk, vagy fél évszázada emelgetik söröskorsóikat és borospoharaikat a bányászok. Nehéz öklök emelkedtek, és hullottak vissza milliomszor az asztalra. Hosszú és vastag lapú asztalok álltak itt régen vigasztalan egyformaságban. Most kicsi asztalokat üveglap borít, és ha az öklök teljes súlyukkal ráesnének, az üveglap szilánkokra törne.
Nehéz gondolatok cserélődtek ezen a helyen milliomszor. Nehéz és keserű gondolatok, és volt idő, amikor ezeknek a folyama, mint olvadt ólom, leomlott a hepehupás kövezetre, áradt, áradt, kiöntött a rozoga ajtón, szétterült a telep fekete sarával keveredve; nőttön nőtt, feldagadt az iroda hatlépcsős magasságáig, mígnem csendőrfegyverek dörrentek, és az ólomsúlyú áradat csak könnyű kis vérpatakocskákat hagyott
