RYLEE
– jelen –
Maldív-szigetek
Ahogy a nap feltűnt az égen és az első sugarait vetette a szigetre, hunyorogva nyitottam ki a szemem, majd gyorsan be is csuktam. A fény miatt morogni kezdtem, és fordultam egyet az ágyban. Nagyot sóhajtottam, miközben magamhoz öleltem a hihetetlenül puha takarót és a lábam közé gyűrtem az alját. Ahogy az anyagba fúrtam az arcom, jólesően nyöszörögtem, mire egy mély, kicsit reszelős hang szólalt meg a hátam mögül:
– Így sem férek a gatyámba, ne tetőzd a bajt!
Hayden neve úgy villant az agyamba, mintha bombaként robbant volna, és a repeszei teljesen szétzúzták az álmom utolsó foszlányait. Riadtan ültem fel és néztem magam mellé, a hang irányába. Még homályos volt a látásom, de egyvalamit tisztán láttam, a helyzetet, amibe kerültem: egy ágyban feküdtem az
