AZ ÁLÍRÓ
– Babarci! A megboldogult kedves felesége azt állította nekem a kórházban, hogy maga álíró. Természetesen tiltakoztam, nemcsak udvariasságból, hanem meggyőződéssel, de ő kötötte az ebet a karóhoz.
Ezt a kijelentést egy éltes úriasszony tette a vonatban, többek fülének hallatára. Hogy a régi világból maradt úriasszony, sőt valamely rangos családból származó, azt hanghordozásán kívül a szokatlan megszólítás is jelezte. Egyszerűen csak Babarci! Sem úr, sem elvtárs, még mester sem, vagy valami efféle tiszteletadás. Előkelő hölgyek szokták így egyszerűen a vezetéknevükön szólítani a férfiakat. Igaz, ebben benne volt az is, hogy a Babarci név ma már magában is mond valamit. Továbbá az is jellemző a nagyúri hölgyekre, hogy túlságosan egyenesek, sőt kíméletlenek. Semmi finomkodó köntörf
