42.Ám a következő estén, amikor ismét Patricknél vagyok, és vetkőztetjük egymást, egyszer csak kihúzom az övpántokból a nadrágszíját, és felé nyújtom.
– Megverhetsz, ha akarsz – próbálkozom.
Elveszi az övet, megfeszíti, hogy mennyire rugalmas. – És ha nem akarlak? Az is elfogadható?
– Természetesen.
– Akkor azt választom. – Félredobja az övet.
– Patrick… – mondom.
– Igen?
– Mi lenne, ha azt mondanám, hogy igazából nem is gerjedek azokra a dolgokra, amiket mondtam? Hogy csak… mit tudom én, meg akartalak botránkoztatni, vagy hasonló?
Elmosolyodik. – Azt mondanám, hogy köszönöm, amiért most őszinte vagy. Meg akartál botránkoztatni?
– Úgy valahogy – dünnyögöm. – Vagy talán imponálni akartam.
– Claire Wright, imádnivaló vagy, tudtad ezt?
– Hiszel te a sorsban, Patrick?
– Miféle sors
