Hamuvá lettPokoli volt az a tizennyolc óra. Anna se előtte, se utána nem élt át ekkora fizikai megpróbáltatást. Délután négytől másnap reggel tíz óráig szünet nélkül, egyfolytában sírtak a csecsemők – hol az egyik, hol a másik kezdte rá –; nem csökkent a hőség sem, pedig Annánál csak két kis üveg innivaló volt. Mint a Szaharában eltévedt utazó, úgy takarékoskodott a langymeleg gyümölcslével, az mégsem volt elég. Dőlt róla a verejték, a kemény lapon való hosszas üléstől elzsibbadt minden tagja, egy percre sem tudta lehunyni a szemét. Mégis megkönnyebbülten gondolt arra, hogy elhagyta végre a sugárfertőzött várost, és még időben visszaér Voronyezsbe.
Megpróbálta felfogni, hogy mi is történt az elmúlt napokban. Dehogyis sejtette, hogy a robbanás következtében kiszabadult, mintegy ötven tonna
