SzürkésfeketeAnna előző nap táviratozott Ivettnek, melyben megírta, hogy mikor és hányas számú vagonban érkezik, és nagyon bízott benne, hogy kijön elé. Tudta, hogy képtelen lesz segítség nélkül elcipelni a kollégiumig a hatalmas bőröndöt, az otthonról hozott újabb élelmiszer- és tisztálkodási készleteket. Csigalassúsággal telt el az éjszaka a vonaton. Végre hajnalodott. Kurszknál szerencsére sokan leszálltak, így az utolsó négy órára ledőlhetett kicsit. Uszmanynál már úgy érezte, nem bírja tovább, de még hátravolt egy jó félórás utazás. Az utolsó kilométereket szinte lépésben tette meg a vonat. Pont most, amikor Anna olyannyira vágyott mielőbb megérkezni Voronyezsbe! Mikor végre-valahára feltűnt a jól ismert állomásépület, Anna megragadta a hatalmas bőröndjét és a többi csomagját, erejéne
