ÉletképAz első év folyamán én meglehetős elszigeteltségben éltem Katival, Szvétával és Zsannával a negyvenhatos szobában. Jól elvoltunk egymással, nem hiányzott, hogy másokkal is barátkozzak. Egyszer-egyszer hallottam innen-onnan, hogy Annát mennyire gyűlölik néhányan, és hogy miket beszélnek róla a háta mögött. De én jobban bíztam a saját megérzésemben, mint mások ítéleteiben, és nem gondoltam azt, hogy Anna valóban gyűlölködést érdemel. Az igaz, hogy neki is volt némi szerepe abban, hogy ő lett a lányok között a fekete bárány, de nekem szimpatikus volt a komolysága, az intelligenciája, a bátorsága. Nem is csaltak meg a megérzéseim, kis idő után, a kezdeti nehézségek elmúltával egészen kellemesen éltünk együtt a szobánkban.
Anna nem volt különösebben házias. Sőt, hát mondjuk ki, semennyi
