Ébredések fényei

Statisztika

Statisztika„Voronyezs… Voronyezs?!… VORONYEZS!!! Mi ez a Voronyezs, és hol van? Don-kanyar? Második magyar hadsereg? Moszkvától ötszáz kilométerre, délre?

Könyörgök, egyáltalán az még Európa?”

Anna még fel sem ocsúdott az első döbbenetből és rémületből, de már aznap alá kellett írni az ösztöndíjas szerződést, és ünnepélyes esküt tenni, miszerint „hazánkat a legjobb tudásunk szerint képviseljük majd”. A szerződésben nem vállaltunk kevesebbet, mint hogy a Művelődési Minisztérium havi száztíz rubeles (akkor 3250 forint) ösztöndíjának fejében a megjelölt képzést elvégezzük, majd utána a Minisztérium által meghatározott helyen és munkakörben állást vállalunk. Ha a tanulmányainkat megszakítjuk, két éven keresztül nem jelentkezhetünk felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, és az addig részünkre kifizetett ösztöndíj visszatérítésére is kötelezhetnek. A száztíz rubel nagyon kevésnek tűnt (Anna rosszul fizetett, irodista édesanyja 4200 forintot keresett akkoriban, és még az sem volt elég szinte semmire), de azt siettek közölni velünk, hogy a Szovjetunióban ez nagyjából egy mérnök átlagos fizetésének felel meg.

Anna égő arccal, rossz érzésekkel lépett az utcára a nap végén. Valami megfoghatatlan bizonytalanság gyötörte, valami balsejtelem, hogy hibát követett el, súlyos hibát, de nem tudta, mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Inkább csak érezte, mintsem tudta, hogy csőbe húzták. Hogy valahol valakik elégedetten állították össze a statisztikát: abban az évben sikerült végre feltölteni a szovjet ösztöndíjas helyeket.

*