– Au, te boszorkány! Ezt miért kellett?
– Jaj, ne haragudj, ennyire fáj? Nem tudtam! – vágok ártatlannak tűnő képet.
Megfordul a fejemben, hogy Gergőt kellene választanom, és itt maradni vele, aki azon kívül, hogy a kanapén kenegetné a pirosan lüktető bőrét, mást nem csinálna. Végül mégiscsak otthagyom a rákként vergődő Gergőt, és hozzácsapódom a Pamelával kiegészült Vasvári családhoz.
Bejártuk a Makarska-öbölben fekvő óvárost. A tradicionális dalmát kőházak és a tengerparti korzó annyira barátságos és mégis élettel teli volt, hogy levakarhatatlan mosollyal sétáltam a macskaköves utcákon.
A kikötő körül épült város legimpozánsabb látványossága a Szent Márk-székesegyház, amit nagyon szerettem volna bentről is tüzetesebben megnézni, de a csoport többi tagja valószínűleg már járt itt, így
