– Horgászott már valaha?
– Azért azt túlzás lenne állítani, hogy horgásztam, inkább csak aktív néző voltam. Amikor kisebbek voltunk, a szüleink sokszor vittek ki minket magukkal a folyóparthoz.
– És élvezte?
Reflexből rávágnám, hogy nem, ám mégis habozok a válasszal. Talán egyedül ezek voltak azok a pillanatok, amikor az apám ténylegesen látott engem. Amikor nem csak a második voltam, a kisebbik, Dórinak a húga. Hanem én, a lánya.
Emlékszem, ahogy részletesen elmagyarázta, hogyan kell a csalit feltenni a horogra, én pedig figyelmesen hallgattam minden szavát, lestem a mozdulatait, hogy elraktározzam az elmémben a tudást. Pedig az undorral küszködve érintettem meg a gilisztát.
Megrázom a fejemet, ezzel pedig szertefoszlik a ködös kép.
Az apám szeret engem, csupán csökönyös, és régimód
