A Főnök ajánlata

Fejezet 4

Ez a zsinóron mozgatható bábu voltam én.

Kis naivként, az elején örültem a lehetőségnek. Ivánt személyesen nem ismertem, a társtulaj asszisztenseként pedig nagyobb fizetés jár, nem láttam okát a szomorkodásnak. A pluszpénz mindig jól jön. A HR-csapat pedig biztosított róla, hogy maximum pár napról vagy hétről lesz szó.

Ehhez képest már három hónap telt el, és Vasvári Iván még mindig nem talált magának asszisztenst.

Elkészítek egy kapucsínót sok tejjel magamnak, amiben több a tej, mint maga a kapucsínó; majd egy erős fekete presszókávét, kiskanál cukorral doktor Seggfejnek.

– Hahó! Kávészünet?

Megfordulok.

A recepción dolgozó Juli sétál be az ajtón. Divatos kontyba rendezett vörös fürtjeit igazítja meg, majd ahogy felnéz, eltátja a száját.

– Jézusom, milyen sápadt vagy! – kiált fel döbbenten.

Felém lép, tenyerébe veszi az arcomat. Aggodalmasan jobbra-balra vizsgálgatja a fejemet.

– Talán te is elkaptad azt a hányós vírust, ami az egész masszőrrészleget ledöntötte?

– Micsoda? Nem vagyok beteg – szabadulok ki a szorításából. – Ennyire rosszul nézek ki?

Juli elhúzza a száját.

Belenyúl fehér egyenruhája zsebébe, majd átad egy kis zsebtükröt. Kinyitom, végighúzom az ujjamat a szemem alatt.

Tényleg rám férne egy hosszú alvás. Barna szemem üveges, a hajamnak se ártana egy fodrász, hiába próbáltam szépen feltűzni, a sötét hullámok kezelhetetlenné váltak. A bőröm fakóbb már nem is lehetne, pedig június van.

Elhúzom a számat.

Ennyit Coco Chanel reggeli idézetéről.

Juli kiveszi az ebédjét a hűtőből, melegítés nélkül, egy villával a kezében leül az asztalhoz.

– Hát, cicukám, azok a sötét karikák a szemed alatt nem valók a fiatal arcocskádra. Hacsak nem egy egész éjszakán át tartó szexmaraton eredményei. Akkor viszont viseld büszkén!

Nevetve megrázom a fejemet.

– Szó sincs semmiféle maratonról, hacsak a Vasvári Ivánnal való munka nem számít annak.

– Lefeküdtetek? – dermed le teljesen.

Éppen egy adag rizst lapátolt volna a szájába, amikor megáll a mozdulat közben.

– Megbolondultál? – kérdezem összevont szemöldökkel. – Bottal se piszkálnám meg.

Nem tagadom, az első nap nekem is megremegett a lábam a jégkék szemétől. Egészen addig tudott elvarázsolni, amíg nem közölte, hogy a klinikán dolgozóként kedvezményesen vehetem igénybe a szolgáltatásokat, majd elém tolt egy mellnagyobbítással kapcsolatos szórólapot.

– Bárcsak tíz évvel fiatalabb lennék. Rávetném magam, mint egy nutellás palacsintára – sóhajt fel ábrándosan a lány.

A szememet forgatom.

A hűtőbe hajolok, megkeresem a Darai Kornélia névre szóló két dobozt. Leveszem az egyik csirkesalátáról a fóliát, és egy villával a kezemben Juli mellé ülök.

– A nutellás palacsintával ezerszer jobban járnál – mondom teli szájjal.

– Valaki nutellás palcsintát emleget? – jelenik meg az ajtóban Karin, aki a bőrgyógyászati osztályon dolgozik, mint páciens-koordinátor. A kávéfőzőt veszi célba. – Diétázom, de egyet elfogadok.

– Az alfahímről beszélgetünk – világosítja fel Juli.

Az égre emelem a tekintetemet.

– Csak te beszélsz róla.

– Akkor nincs palacsinta? – kérdezi szomorúan Karin.

Megrázom a fejem, jelezve, hogy sajnos azzal nem szolgálhatunk. Az ablak üvegéhez sétál, szemügyre veszi vörös rúzsát.

– Az alfahímre visszatérve, egy szó: Orgazmus! Nagybetűvel. Elég csak ránézni azokra a kidolgozott izmokra, amik szinte azt suttogják: „velem garantáltan sikoltozni fogsz a gyönyörtől, babám”. Tényleg olyan, mint egy nutellás palacsinta.

Juli hangos prüszkölésbe kezd, ami vad köhögésbe fordul át.

– Babám? Túl sok erotikus könyvet olvasol, Karin – mondom nevetve.

Megveregetem párszor Juli hátát.

– Biztos forrásból tudom, hogy nagyon mocskos a szája szex közben – ül le Karin az asztalunkhoz.

– Biztos forráson Fannit érted? – vonja fel a szemöldökét Juli. – Annak a nőnek már mindenki megvolt ezen a klinikán.

– Nem. Barbitól tudom, a múlt héten mesélte – közelebb hajol, hangját suttogóra fogja. – Munka után ketytyintettek egyet az autóban.

– A parkolóban?

– Ühüm.

– Fúj! – eltolom magamtól a félbehagyott salátámat. – Kéri valamelyikőtök az ebédemet?

Elment az étvágyam.

Ezentúl biztosan nem tudok majd végigsétálni a parkolóban anélkül, hogy attól félnék, rajtakapom a főnököt. Csukott szemmel fogok az autók között járni.

Döbbenet, hogy semmi gátlás sincs benne. A parkolóban? Komolyan? Legalább annyi tiszteletet mutathatott volna a lány iránt, hogy hazaviszi magához.

– Teljesen ki volt borulva szegény, amikor Iván megmondta, hogy csak szexre kellett neki.

– Kőbunkó – motyogom.

Felállok, visszateszem az ebédem maradékát a hűtőbe, és a konyhapulton hagyott kapucsínómat kézbe véve visszaülök a lányokhoz.

– Úgy tudom, nemrég lépett ki egy komoly kapcsolatból – veszi védelmébe Ivánt Juli. – Biztos megviselte, ezért nem akar senkit sem közel engedni magához.

Karin legyintve fújtat egyet.

– Azért ne kezdjük el sajnálni, az egész kozmetikus csapat vigasztalta már.

– Ti ezekről honnan tudtok? – kérdezem szájtátva.

Bár nem értem, miért lepődöm meg.

A klinika pletykahálózata vetekedik az olasz maffia rendszerével. Egyetlen botlás, és máris mindenki tud mindent. Csavaros összeesküvés-elméletek születnek szinte minden szünetben. A történetek szájról szájra terjedve haladnak végig a folyosókon, egészen a bázisig. Az ebédlőig. Itt mindenki megfordul naponta akár többször is, ahol szabadon cserélődhetnek az információk.

– Tegnap nagy kiabálást hallottunk Iván irodájából, tudsz róla valamit, Lia? – néz rám szaftos részletekre éhezve Karin.

A bögrémre szegezem a tekintetem.

– Azt mondtad, nem feküdtetek le! – fordul felém szemrehányó tekintettel Juli.

– Mert nem is! Előbb ennék meszet! – kiáltom.

Mivel tudom, hogy addig úgysem hagynak békén, amíg elő nem állok valamivel, ezért inkább elmondom az igazat:

– Időpontot adtam egy feketelistásnak.

Elhúzom a számat, ahogy a tegnapi nap emlékfoszlányai végigkúsznak a gerincemen. Még most is érzem a torkomat mardosó gombócot.

Az én hibám volt.

A tiltólistán azok az ügyfelek szerepelnek, akikről Iván hallani sem akar. Már jártak a klinikán, konzultált velük, de olyan beavatkozást szeretnének, amit nem szívesen csinál meg nekik.

Vannak akik harmadik, negyedik alkalommal fekszenek kés alá egy nagyobb mell érdekében. Teltebb száj, kerekebb fenék, kisebb orr, egészen a szélsőséges végletekig.

Ezeket Iván nagyon szigorúan veszi.

Egy cikkben olvastam, ahol azt nyilatkozta, hogy ő hisz a maga ízlésvilágában, szeretné, ha a neve garancia lenne a szépségre.

Megrázom a fejem.

– Amúgy sem az esetem.

– Vasvári Iván mindenkinek az esete – közli tényszerűen Karin.

– Mindaddig, amíg nem kell napi nyolc órában elviselned – nézek rá, mattot adva a lánynak.

Tényleg nem az esetem. Nekem jobban tetszenek a kissé visszahúzódó, csendes, romantikus férfiak. Aki nem csak meghallgatna, hanem meg is értene. Aki nevetne a vicceimen, még ha nem is tartja őket viccesnek. Aki gyertyafényes vacsorát készítene egy fárasztó nap után. Aki tisztelne és egyenrangú társaként kezelne.