– Mégis, ki mindenkit? – csattan fel. – A legtöbb páciensed az ötvenes éveiben jár.
– Ők viszont imádnak – kacsintok rá.
Elveszi tőlem a tabletet, majd az asztalra teszi. Megigazítja vállán a lecsúszott anyagot, amire eszembe jut bőrének finom illata.
– Sajnálom Luca viselkedését – nézek rá komolyan.
Lia átkarolja a felhúzott térdét.
– Csak téged véd – vonja meg a vállát, mintha ezzel le is vehetné Lucáról a felelősséget.
– Pamela megcsalt – mondom ki hirtelen.
Fogalmam sincs, miért osztom meg vele, de azt akartam, tudja. A Liából áradó békesség arra készteti az embert, hogy az összes titkát kiteregesse előtte anélkül, hogy egyetlen kérdést is feltenne. Nincsenek elvárásai felém, ami felszabadító, mégis, mélyen valahol, azt szeretném, legyenek.
– Hogy micsoda? – kapja fel a fejét h
