Tizenötödik fejezetBelöktem az északi épület szárnyas ajtaját. Fáradt voltam az éjszakától, sajgott minden tagom. Nem voltam biztos benne, hogy ötöst kaptam-e, abban azonban igen, hogy jól jönne pár százalékponttal több.
Beletelt egy időbe, mire eljutottam a Bennett Hallba, és nem a viharos szél volt az oka. Miután kiestem a liftből, alig tudtam elvánszorogni az ajtómig.
A küszöbön átlépve Weston karjában találtam magam; száját menten az enyémre tapasztotta. Hátizsákja becipzárazva állt az ajtó mellett, bőröndömet is kinyitotta – már csak arra várt, hogy bepakoljak.
– Van ruhám odahaza. Julianne nem szeretné, ha folyton cipekednem kéne.
– Fogkrémed van? – kérdezte.
– Igen – feleltem fél másodpercnyi tűnődés után.
– Elvihetlek akkor?
– Elvégre is ez volt a terv, nem? – mosolyogtam rá
